rnyas pfrnyrengetegben
Egy tndri hlgyre leltem:
Pkfonl-selyem ruhja
Virgdszes, s lesi-vrja,
Szlljon le az j.
Mellette lgy, zld mohra
Fektetve plys babcska,
Haja jfl, h a bre,
Vr a hlgy, alkony ha jnne,
Szllna le az j.
ltem csak szavam-szegetten,
Meghkkent- kba fejemben
Az jrt, vajon hogy kszntm?
S szlt a hlgy : „ kegyes r n,
Mg leszll az j.”
„Eltvedt n?”, tudakoltam,
„Honos e pfrnyvadonban?
Csillag, hold mst ide trni
Lt majd?” Mosolyg csak , s beczi
A tngrbabt .
Szunnyadt a cspp, vallott a hlgy:
Varzs a Tenger s a Fld.
Sgott bvs igket.
„llnak blcsnek s mersznek,
Ha leszll az j.”
„Nekem sznta?” mosolyogva
Cspp babjt karba vonta.
„Hogyne”, mondta, „jutalomnak,
Mert velem vrja a holdat
Az gboltra fel.”
Megszllt gondolat, seregnyi,
S hallok egy lovast neszezni
Ott a pfrnyrengetegben:
„ Hallasz –e, n szp szerelmem?”,
Tndrhang kilt.
Tndrr venyigemezbe’,
Fnyes kardot, trt szegezve
Tr a pfrny srjben
S kihagy szvem verse,
Mert nzse zord.
Vak homly, madr se zngl ,
Mr a hegy flbe hold kl.
A magny egyszerre rm szllt.
„ Ne fljen ki j bartsg
Magvt elveti.”
A hlgy mosolyogva intett.
Homlokn pntot fesztett
Tndkletesen a hold.
„ Ugye megjutalmazod?”,
Krlelte urt.
„H r , bart szv szerint.”
„k s ellensgeink!”,
Tndrr szl. S hlgye: „ nem!
Pfrnyblcsnk vdte hen!”
Ura mosolyog.
„Van ht, ki javunk akarja.”
Mint messzi harang a hangja.
Gyrt jrl levesz:
„ Mr e fldhz hangol ez ,
S varzshoz.”
Spadt kve mint a hold.
Lgen t man dalolt,
r s hlgye nyeregbe hgva
A pfrny kzt lhallba
Engem ott hagyott.
Mondjk, tndr sose jrt itt,
De hangjuk flembe jtszik,
Ha pfrny kzt pihenek,
Bvige mind , amelyek
A hlgytl valk.
Ura gyrjt viselem,
S a fld varzst ont nekem.
rral, hlggyel elcsevegnem
J a pfrnyrengetegben
Titkosan.
Van varzs? Nekem bizony van.
Ha a nap leldozban,
Fld ereje szvemben,
S tudom, nem bocst el engem,
r s hlgye, nem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
D.J. Conway
