Az Istenek visszatértek, a gonoszt legyőzték a Dárdaháborúban, kitört az általános béke. A maroknyi hős nevét jól ismerik szerte a kontinensen, vitézségük és merészségük példaként szolgál a fiataloknak.

 Raistlinnek mindez azonban kevés. Amikor Kitiara a világ feletti uralkodásra próbálja rávenni, csak mosolyog az ötleten. Mit neki a világ, amelyet bármikor megszerezhet magának, s ahol halandó mivoltából eredően nem érhet el tartós sikert (hacsak nem lép tovább a sötét mágia útján, s nem válik élőhalottá). Nem kisebb cél lebeg a „kissé őrült” mágus előtt, mint az öröklét, kiegészítve a korlátlan, világok feletti hatalommal. Egyszóval isten akar lenni.
Az elsőre elképesztő ötlet azonban nem is olyan lehetetlen, csupán gondos tervezést és elszánt akaratot igényel. Az előkészítéssel eltelik pár év, majd kezdetét veszi a megvalósítás, méghozzá egy találkozó formájában.
Raistlin kedve szerint manipulálja környezetét, akik ezt sokáig észre sem veszik. Crysanna (Paladine papnője) például küldetésnek fogja fel az ügyet, amit az istene jutalmul ad neki. Miközben megpróbálja a „jó” útra téríteni a világ legerősebb feketeköpenyes varázslóját, segíti annak terveit.

Hasonló feladat vár Caramonra, aki a testvéri szeretet nevében időnként majdnem meghal, de képtelen tisztán látni. Egyetlen szerencséjük a surranó jelenléte, aki fajtájára jellemző kíváncsisággal mindenbe beleüti az orrát.

Végezetül: Nagyívű továbbgondolása az első trilógiának. Téren és időn át követhetjük Raistlint, miközben tervei megvalósításán ügyködik, kísérői pedig lebegő uszályként kavarognak körötte. Tas nem változott semmit, talán éppen ezért annyira szembetűnő Caramon céltalansága. A rosszul értelmezett családi kötelék pusztítóbb, mint egy csata a sárkányfattyakkal. De még ennél is nehezebb megemészteni Crysanna alakját. Azt „tudom”, hogy az emberek időnként furán viselkednek, de ez a nő komolyan mondom, kiborított.
Akárcsak az „Égi éj könnyei” című regényben, itt is valószínűtlen a viselkedése. Egy ilyen személyiséget nehezen viselnék el a közelemben.

Ezen apróságot leszámítva azért ez vérbeli Dragonlance történet, ahol a jók győznek, a gonosz pedig elbukik – pont úgy, ahogyan szeretem. Ott a helye az évszakok mellett.

Szukits Könyvkiadó (2001)

(www.rpg.hu)

Hát igen.. ismét egy nagyobb sorozatba tartozó trillógiáról írok.   A krónikák közül ezek voltak az elsők amiket elolvastam, és a varázslót, Raistlint rögtön megkedveltem.

Ezek után persze keresni kezdtem minden olyan könyvet, amiben felbukkan az egyik kedvenc varázslóm, és ráleltem egy remek történetfolyamra. Számtalanszor olvastam el újra és újra a könyveket, bár lehet hogy csak én vagyok ennyire zakkant, de nem bántam meg. Ebben a trillógiában, mely tulajdonképpen az első kiadáskor 6 kötet volt, csupán egyetlen rész van, ami nem köti le igazán a figyelmem. A Pusztulás, mikor hőseink a jövőbeli, elpusztult Vigaszba térnek vissza.Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy irodalmat :)

Eriel