Egy tündéri hölgyre leltem:

Pókfonál-selyem ruhája

Virágdíszes, s lesi-várja,

Szálljon le az éj.

Mellette lágy, zöld mohára

Fektetve pólyás babácska,

Haja éjfél, hó a bőre,

Vár a hölgy, alkony ha jönne,

Szállna le az éj.

Ültem csak szavam-szegetten,

Meghökkent- kába fejemben

Az járt, vajon hogy köszöntöm?

S szólt a hölgy : „Ó kegyes őr Ön,

Míg leszáll az éj.”

„Eltévedt Ön?”, tudakoltam,

„Honos e páfrányvadonban?

Csillag, hold mást ide térni

Lát majd?” Mosolyg csak , s becézi

A tüngérbabát .

Szunnyadt a csöpp, vallott a hölgy:

Varázs a Tenger és a Föld.

Súgott bűvös ó igéket.

„Állnak bölcsnek és merésznek,

Ha leszáll az éj.”

„Nekem szánta?” mosolyogva

Csöpp babáját karba vonta.

„Hogyne”, mondta, „jutalomnak,

Mert velem várja a holdat

Az égboltra fel.”

Megszállt gondolat, seregnyi,

S hallok egy lovast neszezni

Ott a páfrányrengetegben:

„ Hallasz –e, én szép szerelmem?”,

Tündérhang kiált.

Tündérúr venyigemezbe’,

Fényes kardot, tőrt szegezve

Tér a páfrány sűrűjében

S kihagy szívem verése,

Mert nézése zord.

Vak homály, madár se zöngél ,

Már a hegy fölébe hold kél.

A magány egyszerre rám szállt.

„ Ne féljen ki jó barátság

Magvát elveti.”

A hölgy mosolyogva intett.

Homlokán pántot feszített

Tündökletesen a hold.

„ Ugye megjutalmazod?”,

Kérlelte urát.

„Hű őr , barát szív szerint.”

„Ők ős ellenségeink!”,

Tündérúr szól. S hölgye: „Ő nem!

Páfránybölcsőnk védte hűen!”

Ura mosolyog.

„Van hát, ki javunk akarja.”

Mint messzi harang a hangja.

Gyűrűt újáról levesz:

„ Már e földhöz hangol ez ,

S varázshoz.”

Sápadt köve mint a hold.

Légen át manó dalolt,

Úr ás hölgye nyeregbe hágva

A páfrány közt lóhalálába

Engem ott hagyott.

Mondják, tündér sose járt itt,

De hangjuk fülembe játszik,

Ha páfrány közt pihenek,

Bűvige mind , amelyek

A hölgytől valók.

Ura gyűrűjét viselem,

S a föld varázst ont nekem.

Úrral, hölggyel elcsevegnem

Jó a páfrányrengetegben

Titkosan.

Van varázs? Nekem bizony van.

Ha a nap leáldozóban,

Föld ereje szívemben,

S tudom, nem bocsát el engem,

Úr és hölgye, nem.