Az egyszarvú legendája

Mesebeli hangulat, legendák varázsa lengi körbe az egyszarvút ábrázoló herendi szobrot. A középkorban számtalan csoda forrásának tekintett, elbűvölő szépségű fantáziaállat gyógyító erejűnek tartott szarvát súlyos aranyakért árulták. A szemet gyönyörködtető herendi unicornis patái és egyenes szarva dúsan aranyozott, kecses testét kék pikkelyfestés borítja. A mesék és legendák e teremtménye antik tálalók vagy kandallók szépséges dísze lehet.

Az Egyszarvú

A legenda szerint Konfuciusz születését megelőzően anyja előtt feltűnt egy egyszarvú. Megjelenése tehát erényes „uralkodó” születését jelzi, aki bölcsen és emberségesen kormányoz. Az ellenben baljós jel, ha megsebzik, vagy holtan találják. Az egyszarvú járás közben nem tapossa el a füvet és a bogarakat, élő füvet nem fogyaszt, kizárólag csodálatos növényekkel táplálkozik. Egyes elképzelések szerint még repülni is tud, és úgy jár a vízen, mintha földön lépkedne. A legrégibb szövegekben a szarvasok vezéreként tűnik fel, de mindenképpen ő az állatok feje. Alakja, akárcsak a sárkányé, színpompás és összetett. (A megfejtés: szarvastest, ökörfarok és lópata.) A homlokán növő szarv húsból van, hogy véletlenül se árthasson vele.

Kultúra
Az érzékek útján
Egyszarvú a szűzlány társaságában

Nehéz eldönteni, vajon az egyszarvú, ez a mondabeli állat, a lóhoz vagy a szarvashoz áll-e közelebb "rendszertanilag". Többnyire páros ujjú patásként ábrázolták, lóra emlékeztetô fehér szôrrel fedett testtel, fejjel és sörénnyel, homlokán egyetlen csavart szarvval. Az elképzelés kiindulópontja Ktésziasz görög történetíró (Kr. e. 400 körül) beszámolója lehetett egy vadról, amelynek szarva gyógyító ereju - ennek alapját pedig a vastag bôru indiai orrszarvúról félreértett leírások képezhették. Az egyszarvú - orrszarvú szarvát potencianövelô szernek hitték, és a fallikus jellege is nyilvánvaló. A keresztény szimbolika azonban az állat homlokából növeszti ki a szarvat, onnan, ahol a szellem honol, ezáltal spiritualizálja az eredetileg szexuális szimbólumot. Az egyszarvú, latinul unikornis, a keresztény kultúrkörben a tisztaság és az erô jelképévé vált

Középkori miniatúrák kedvelt jelképe volt az unikornis. A miniaturák lapjairól hamarosan a királyi lakosztályok monumentális falikárpitjaira "költözött". A szövött kárpit az épületek belsô ékesítésének legfejedelmibb muvészi eleme volt. Emellett rendelkezett még egy hasznos funkcióval: a vastag kárpit- anyag melegebbé, meghittebbé varázsolta a rideg kôfalakat.

XIII.-XIV. század Európájának e muvészi ágának Párizs volt a gyújtópontja. Késôbb, az 1400-as évektôl Arras, majd Brüsszel veszi át a "piacvezetô szerepét". A francia elôkelôk nagyon kedvelték a falikárpitokat. Jó János király részére öt év alatt 239 darabot szállítottak. V. Károly hagyatéka 180 darabot tart számon. Érdekes módon a fallikus értelmu mesebeli lény, az unikornis, úgymond megtisztult a keresztény szimbolikában, és homlokegyenest más értelmet nyert, mégis inkább a profán muvészetben, a szobabelsôk falain, címerpajzsokon vált kedveltté.

oha a XVI. század elejérôl való, mégis ízig-vérig gótikus, az az eredetileg a boussaci kastély részére készített hat remek kárpit, amelyet az egyszarvúról neveztek el. A párizsi Musée de Clunyt gazdagító kárpitok közül öt az öt érzéket, a hallást, a látást, a tapintást, az ízlelést és a szaglást ábrázolja. A hatodik a szerelemé, a gyönyöré. Mindegyiken elôkelô fiatal hölgy látható, pompás környezetben, fák, virágok és különféle apró állatok társaságában. A természet ábrázolása kissé stilizált ugyan, de az egyes elemek megjelenítése a legmagasabb muvészi színvonalon áll. A kárpitsorozat színezése rendkívül finom, a maga kissé borongós lilásvörös, zöldes, sárgás tónusaival. Finom dekadenciával a késô gótika leáldozó, bágyadt szépsége sugárzik belôlük.

fiatal szuz állandó társasága a kecses egyszarvú és egy szelíd oroszlán. Az elôbbi, mint arról már fentebb említést tettünk, a tisztaság, a szüzesség jelképe, az utóbbi a szilárdság, bátorság és állhatatosság szimbóluma idôtlen idôk óta.

z érzékek megjelenítése igen leleményes és beszédes. A hallást allegorizáló kárpiton az orgona a központi elem. A látás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás ábrázolását cselekvéssel, jellegzetes, ám kifinomult mozdulatokkal fejezte ki az ismeretlen muvész. A szerelmi gyönyört megtestesítô kárpiton egy sátor bejáratának látszó díszes baldachin elôtt jelennek meg az ismert szereplôk. Ha most a képeket, mint sorozatot vesszük szemügyre, érzékelhetô egyfajta fokozódás. A hallás és a látás kifejezésének nyugodtságát a közvetlenebb testi élményt okozó ízlelésnél, tapintásnál vagy épp a szerelmi gyönyör érzésénél egyfajta izgalmi állapot váltja fel. Ez a fajta érzelmi fokozódás jól tetten érhetô az oroszlán és az egyszarvú testhelyzetének változásain: míg az orgona mellett nyugodtan fekszenek az állatok, addig a finom ételek láttán, amelyet egy szolga nyújt eléjük, már két lábra állnak. A baldachin elôtt pedig már türelmetlenül ágaskodnak. Ha jól meggondoljuk, az allegórikus állatok viselkedése teljesen természetes: mi emberek is egy szép képet vagy tájat órákig tudunk békésen ülve szemlélni, hasonló nyugalommal hallgatunk meg egy kellemes hangzású zenemuvet vagy a madarak reggeli füttykoncertjét, ám ugyanez nem mondható el akkor, ha ínycsiklandozó ételek gôzét érezzük, vagy netán meg is kóstoljuk azokat, de jól tudjuk, hogy a szerelmi mámort sem lehet ölbe tett kézzel megélni.

eltesszük mostmár a kérdést: vajon miért épp ez a két állatalak kíséri az elôkelô fiatal hölgyet az érzékek útján? A válasz az állatok szimbolikájából vezethetô le. Az oroszlán bátor és megvéd minden gonosztól, de vajon hogy kerül egy unikornis egy szuzlány társaságába? Egyszeruen. Ez ugyanis azt a középkori allegóriát jeleníti meg, amely szerint a szuzi szerelem a legvadabb szenvedélyeket is megszelidíti. Ebbôl ered, hogy a keresztényeknél az egyszarvú a szeplôtelen fogantatásnak is a jelképévé vált.

rre már a görög-római hagyományban is akad utalás Artemisz, azaz Diana alakjában. Diana istennô azzal büntette meg a fürdôzése közben reá leskelôdô vadászt, Aktaiónt, hogy szarvassá változtatta, akit hamarosan saját vadászkutyái téptek szét. Diana állandó attribútuma a holdsarló ( amely a kárpitsorozat minden darabján szerepel jól látható helyen: a zászlóban), arra vezethetô vissza, hogy Itáliában eredetileg mint ôsi holdistennôt tisztelték, és csak késôbb ruházták rá a görög istennônek, Artemisznek, az állatok úrnôjének mítoszait.

s vajon ki lehet az a szép szuz, akit ennyire óvni kell a vad szenvedélyektôl? Feltehetôen egy elôkelô származású menyasszony, vagy annak allegórikus alakja. A kárpitegyüttes bizonyára egy fejedelmi nászajándék volt.

Szunyogh Katalin

Object type | Objektum típusa	:	Open cluster | Nyílthalmaz
Right Ascension | Rektaszcenzió [ hh:mm:ss.s]	:	07:02:07.0
Declination | Deklináció [+dd:mm:ss ]	:	-08:23:00
Constellation | Csillagkép	:	Monoceros | Egyszarvú
Brightness | Fényesség [mag]	:	5.9
Size | Méret ["]	:	960